Honfoglaló őseink vándorló életmódot folytattak, folyamatosan mozgásban voltak,
költöztek, vándoroltak. Szükségük volt egy könnyű, gyorsan felállítható és
szétszedhető, télen meleget adó, nyáron hűsítő szállásra. Ez a jurta, mongol
nevén az "eszgij-ger"
azaz a nemez ház. Kerek alaprajzú, szétszedhető, szállítható, nemezzel borított.
Télen véd a hidegtől, nyáron a melegtől.
A jurta borításához nagy mennyiségű nemezre volt szükség.Egy jurtához 150-200 juh egy teljeé évi gyapjú mennyisége volt szükséges.Új jurtát csak a menyasszony kapott hozományként,a többi asszony csak
javítgatta a nemezlapokat.
A jurtában mindenkinek megvolt a maga helye. A bejárat délre néz, a keleti oldal
az asszonyok birodalma, itt van a konyha, itt tárolják az élelmet és az aprónép
is itt játszik. A nyugati oldal a férfiaké, itt őrzik a fegyvereket, a
szerszámokat, télen a fiatal jószágot. A jurta közepén tűzhely van, itt
készülnek az ételek.
A bejárattal szemben találjuk a házioltárt, és ez a vendég helye is. A falakon
nemzből kivágott és kivarrt istenek, totemek védték a jurta lakóit a gonosztól.
- A jurták. "Sátor" szavunk
török eredetű és eredetileg a belső-ázsiai sátortípusra vonatkozott. Az ázsiai
népeknek kétféle ősi sátor típusát ismerjük: a kupolatetős kibitkát,
amelynek egyik formája a jurt vagy jurta; ennek törzse henger
alakú, kör alapra épül, oldala rácsos ollószerkezet, tetejét karikába fogott
lécek takarják és általában nemezzel fedik be. A másik a sátortetős fajta,
amelynek gyűjtőneve a "fekete sátor" (tente noire) és főleg az arabok és
a tuaregek használják. A jurta első említése a Kr. előtti 150-110 közötti időből
származik, amikor a nomádok o-sun fejedelméhez nőül adott kínai hercegnő,
Hszi-csün versében így szólal meg: "Sátor az én házam énnekem, és ponyva itt
a fal". A Krisztus előtti idők jurtájáról, annak nemeztakarójáról és berendezési
tárgyairól az altaji fejedelmi sírokból sok adattal rendelkezünk. A magyarok
sátrát Jakubi Kr.u. 891-ben így jellemezte: "a török gubba (jurta)
kupola, hajlított bordázatú (mullada'a), ló- és ökörbőrből készült szíjak fogják
össze és nemezzel van befedve".
Kapcsolódó linkek:
Kiszely István: A magyar nép őstörténete